Így járt nálam Lakatos Péter :)
"WINGWAVE – AMI NEKEM MŰKÖDÖTT"
"Nem vagyok az a típus, aki könnyen lelkesedik terápiás divatokért. Tudod, pasi vagyok, megoldom. Nem keresek új módszert, ha már van egy régi, ami működik, és nem hiszem el, hogy bármit is "meg lehet oldani" pár perc alatt. Különösen, ha valaki REM jellegű szemmozgásról, izomtesztről vagy agyhullámokról kezd beszélni. Van az a mondás, amit sokan Einsteinnek tulajdonítanak, de nem ő mondta. Mégis zseniális. Így szól: "Tartsd nyitva az elméd – de ne annyira, hogy az agyad kiessen." És bár elsőre viccesnek hangzik, valójában egy egészen komoly figyelmeztetés.Én azok közé tartozom, akik előbb kérdeznek, utána megint kérdeznek, kutatásokat olvasnak. Azért, mert nekem nem elég a működik, azt is tudni akarom, miért működik. Akkor is tudni akarom, ha már érzem a hatását, mert az érzés becsapós. Tudni akarom, hogy meddig placebo valami, honnantól valós és reprodukálható beavatkozás. Tudom mi az a kognitív torzítás, és próbálom kiszűrni azt, hogy csak azért tartsak valamit működőképesnek, mert mások mondják, vagy én akarom mindennél jobban hinni, miközben alapvetően zöldség az egész.Miért akarom érteni? Mert hiszem, hogy a Teremtő szabályokat alkotott, és a szabályok, törvényszerűségek felismerése valahol bepillantást enged egy zseniális, szerető Isten gondolkodásába. Nekem a tudomány nem elválaszt Istentől, hanem összekötő kapocs a megértéshez. Na, ennyit rólam, és most vissza a stúdióba.Szóval ha valaki azt mondja nekem: "gyere el egy wingwave ülésre, meglátod, működik", az nekem inkább riasztó. De ott voltam, mert érdekelt a módszer, és mert miért ne tennék magamért. Korábban írtam, hogy gyerekkoromban szexuális bántalmazás ért, szóval van min dolgozni...És az az igazság, hogy az első öt percben már tudtam, hogy itt valami más történik. Nem az volt meglepő, hogy technikailag mit csináltunk – hanem az, hogy mi történt bennem. A testem reagált valamire, amit az eszem még alig fogott fel. A gondolat csak futott a nyomában.Egy egyszerű izomteszttel indult. Egy gondolat, egy mondat, egy helyzet – és a kezem elvesztette az erejét. Nem erőből tartottam, hanem abból, ami belül stabil volt. És kiderült, hogy valahol bennem ez a stabilitás hiányzik. Nem azért, mert gyenge vagyok, hanem mert valamire eddig nem néztem rá igazán. Aztán jött a szemmozgás, ami csak elsőra hangzik marhaságnak.A wingwave-ben az EMDR-jellegű rész lényege, hogy az agy két agyféltekéjét ritmikusan váltogatva stimulálják, miközben te egy nehéz érzelmi helyzetre, stresszre vagy blokkoló élményre fókuszálsz. Ez a bilaterális ingerlés lehet gyors szemmozgás, finom kopogtatás vagy metronómszerű hang, és ugyanarra a neurobiológiai elvre épül, mint az EMDR: amikor a két agyfélteke felváltva aktiválódik, az érzelmi feszültség csökken, az agy pedig könnyebben dolgozza fel a helyzetet. A korábbi traumát az agy képes végre eltenni a megfelelő polcra, eddig meg halmokban állt a dolgozóasztalon, és mindig belebotlottál.A folyamat közben észreveszed, hogy ami addig beszorult, az egyszerre "megmoccan". A gondolat tisztul, a test nem feszül rá ugyanarra, a korábbi érzelmi reakció pedig veszít az erejéből. Olyan, mintha az idegrendszer visszakapcsolna a védekezésből a rendezés állapotába. A wingwave-ben ezt összekötik egy módszeres izomteszttel, így nem találomra dolgoznak, hanem pontosan arra a pontra lépnek rá, ahol az érzelmi blokk tényleg elakadást okoz.A hatás nem varázslat, hanem az idegrendszer saját mechanizmusa: amikor a két félteke váltott ütemben dolgozik, az agy úgy dolgozza fel a stresszt, ahogy alvás közben, a gyors szemmozgás fázisában tenné. Ezért lesz gyors, fókuszált és sokszor látványos oldás egy-egy rövid ülés is.Nem tudom máshogy mondani: a feszültség enyhült, semleges lett, pár perc alatt. Nem tűnt el teljesen, de nem is az volt a cél. Csak új nézőpontot kapott. Más lett a súlya. Más lett a helye. És ezt nem gondolati síkon éltem meg, hanem testi szinten. A fejemben nem kattogott tovább a korábbi belső dialógus. Nem boldogságroham volt, hanem valami halk, de egyértelmű "most jó így" érzés. Az, hogy ezzel már nincs több dolgom.Az ülés végén ott volt bennem a régi hang is – az, ami mindig megkérdezi: "biztos nem képzeltem?" De a testem válaszolt helyettem. Nem volt mit megmagyarázni. Nem a módszert akartam elhinni, hanem azt, amit tapasztaltam. És ez a különbség. A wingwave nem meggyőzött hanem adott a tudás mellé tapasztalatot. Azóta is úgy gondolom, hogy minden módszer annyit ér, amennyit az adott ember, adott helyzetben ki tud belőle hozni. Nincs egyenmegoldás, nincs univerzális kulcs. De van olyan helyzet, ahol egy szelíd, testre hangolt, gyors beavatkozás pontosan elég. És akkor nem számít, hogy mit gondoltam róla előtte. A tapasztalat és az, hogy ismerem és tudom, miért működik, nekem elég." - Lakatos Péter -